Az utóbbi években a trolibuszok egyre nagyobb szerepet kapnak az európai városok közlekedésében, különösen a fenntarthatóságra törekvő városokban. E tendencia várhatóan a jövőben is folytatódik, mivel egyre több európai üzemeltető jelentette be, hogy az akkumulátoros trolibuszok önjáró üzemére építve új fejlesztésekbe kezdenek, sőt, több esetben teljes dízelflottákat váltanak ki a trolibuszokkal. Az IMC (In Motion Charging, azaz mozgás közbeni töltés) technológiával működő trolibuszok tehát új perspektívát nyújtanak a fenntartható városi közlekedés terén, modernizálják a hagyományos trolibuszok technológiáját, ötvözve azt a vezeték nélküli mobilitással, miközben megtartják az elektromos hajtás által nyújtott környezetbarát előnyöket. Erre hívja fel a figyelmet az UITP (International Association of Public Transport – Nemzetközi Tömegközlekedési Szövetség) legutóbbi szakpolitikai összefoglalója, amely emellett részletesen bemutatja az IMC technológia előnyeit, gyakorlati alkalmazásait és jövőbeli lehetőségeit is.
A trolibuszok története 130 éves múltra tekint vissza. Ezek a járművek, amelyek mindig is a városi elektromos közlekedés alapját képezték, a felsővezetékes hálózatról nyerik az energiát, így működésük során nem bocsátanak ki káros anyagokat. Ugyanakkor az évek során számos város felszámolta trolibusz-hálózatát, mivel a felsővezetékek látványa, és telepítés követelményei sokszor esztétikai és gyakorlati problémákat okoztak. A hagyományos trolibuszok technológiai korlátai szintén hozzájárultak népszerűségük csökkenéséhez. Az IMC technológia azonban új lendületet adott ezeknek a rendszereknek, és modern, fenntartható megoldásként pozicionálta újra őket. Az IMC trolibuszok kombinálják a hagyományos trolibuszok és az akkumulátoros elektromos buszok előnyeit, s jelentős mértékben képesek minimalizálni mindkét hajtásmód hátrányait. Ráadásul az önjáró üzemmód (meglévő infrastruktúra esetén) további költséges beruházások nélkül képes lehetőséget adni a meglévő felsővezeték-hálózatra alapozva a trolibuszos viszonylatok módosítására, vagy akár teljesen új járatok indítására is.
A hajtásmódban rejlő lehetőséget egyre több város látja meg, így évről évre gyarapodik azon települések száma, ahol visszavonulót fújnak a hajtásmód kivezetésétől, vagy ahol éppen több éves vagy akár évtizedes kihagyás után térnek vissza a trolibuszok a közforgalomba. Emellett vannak olyan városok is, ahol a troliüzem bővítésével váltják ki a dízelüzemű flottát részben, vagy teljes egészében. Az utóbbi évek pályázati kiírásai és megrendelései is jól mutatják, hogy az IMC technológia évről-évre versenyképesebbé válik, amelyben természetesen nagy szerepe van a gyártók energiatakarékosság és a rugalmasság érdekében tett fejlesztéseinek is. Az európai piacon a Van Hool kiesésével mára csupán négy olyan troligyártó – a Hess, a Solaris, a SOR és a Škoda Group – maradt, amelyek az akkumulátoros buszok térhódításának ellenére kitartottak a trolis vonal mellett is, és a menet közbeni töltési technológia alkalmazásával és folyamatos fejlesztésével hatalmas lökést adtak az európai trolibusz-piac újbóli felélénkülésének.
Az IMC trolibuszok mozgás közben töltik akkumulátoraikat a felsővezetékes hálózaton keresztül, ami lehetővé teszi a vezeték nélküli üzemelést, így a járművek – az akkumulátor méretétől függően – akár az útvonal 80%-án is működhetnek önjáró üzemmódban. Ez nagy rugalmasságot biztosít, különösen olyan városi környezetekben, ahol a felsővezetékek telepítése nehézkes, pénzügyileg vagy esztétikailag problémás.
A megoldás egyik legjelentősebb előnye, hogy a járművek egyszerre képesek működni a hagyományos felsővezetékes rendszerben és vezeték nélküli üzemmódban, akkumulátorral. Ez a technológia lehetővé teszi, hogy a trolibuszok folyamatosan üzemeljenek anélkül, hogy hosszabb töltési szünetekre lenne szükségük. A felsővezetékekről nyert energia folyamatosan tölti az akkumulátorokat, így a járművek zavartalanul működhetnek. A kisebb, általában LTO kémiájú akkumulátorok használata nemcsak gazdaságosabbá, hanem környezetbarátabbá is teszi az IMC rendszereket, csökkentve a gyártási és hulladékkezelési terheket, miközben az energiafelhasználás optimalizálása csökkenti a rendszer teljes környezeti lábnyomát.
Számos városban már sikeresen alkalmazzák az IMC trolibuszokat, amelyek hatékonyságuk révén pozitív példát nyújtanak más települések számára. Prága, ahová több mint 50 év kihagyás után tértek vissza újra a trolibuszok, 2024-ben indította el első IMC trolibuszvonalait, amelyek közül az egyik a repülőteret köti össze a városi metróhálózattal. A projektnek köszönhetően évente körülbelül 1 300 tonnával csökken majd a szén-dioxid-kibocsátás a reptéri expressz viszonylaton, miközben 30%-kal nőtt a vonal szállítási kapacitása a 20 darab duplacsuklós Solaris Trollino forgalomba helyezésével. Az infrastruktúra kiépítése során a trolibuszok felsővezetékeinek tartószerkezeteit a közvilágítási oszlopokkal kombinálták, ami csökkentette a vizuális hatásokat és a telepítési költségeket is.
Solingen, a napjainkban is működő három német trolibusz-üzemeltető egyike, szintén úttörőnek számít az IMC technológia alkalmazásában, a város ugyanis egy meglévő dízelbuszvonalat alakított át szinte teljesen vezeték nélküli trolibusz-vonallá. Az új rendszer az útvonal 80%-án vezeték nélkül üzemel, bizonyítva, hogy az IMC trolibuszok rugalmasak és megbízhatóak még olyan környezetekben is, ahol korábban a hagyományos elektromos infrastruktúra nem volt elérhető.
A szakemberek szerint az IMC technológia bevezetésének egyik legnagyobb előnye a meglévő infrastruktúra újrahasznosításának lehetősége. A kapcsolódó infrastruktúra telepítése és karbantartása egyszerűbb és költséghatékonyabb, mint más zéró-emissziós technológiák esetében. A meglévő trolibusz-hálózatok, például felsővezetékek és alállomások könnyen, akár kisebb változtatásokkal korszerűsíthetők, így minimalizálhatók a telepítési költségek. Ez különösen fontos azokban a városokban, ahol a költségvetési korlátok miatt nehéz új infrastruktúrát kiépíteni. Emellett az IMC rendszerek rövidebb és kevésbé bonyolult felsővezetékes hálózatot igényelnek, ami tovább csökkenti az infrastruktúra kiépítésének és fenntartásának költségeit. Ráadásul a kisebb kiterjedésű felsővezetékes hálózatok lehetővé teszik, hogy a troliüzem kevésbé terhelje a városképet. Az érzékeny belvárosi, vagy történelmi városrészekben az önjáró üzem lehetővé teszi a felsővezetékekkel járó látványszennyezés megszüntetését, és a rendszer urbanisztikai tervezésbe történő integrálása növeli a közösségi elfogadást is, különösen, ha a tartóoszlopok a közvilágítással vannak kombinálva.
Az UITP szerint azonban a trolibuszokat nem szükséges önálló technológiaként kezelni, hanem más elektromos közlekedési eszközökkel, például akkumulátoros vagy hidrogén üzemmel kombinálva még hatékonyabb rendszert lehet kialakítani. Az IMC technológia lehetővé teszi a meglévő villamoshálózatok energiaellátásának megosztását, ami tovább növeli a hatékonyságot és csökkenti a költségeket.
Az UITP kiemeli, hogy a megoldás sikeres bevezetése gondos tervezést és részletes megvalósíthatósági tanulmányokat igényel. A döntéshozóknak minden technológiai lehetőséget, például az akkumulátoros buszokat és a hidrogénhajtású járműveket alkalmazásának lehetőségét is meg kell vizsgálniuk, hogy a helyi adottságoknak leginkább megfelelő megoldást találják meg. Az optimális hálózat kialakítása érdekében fontos figyelembe venni a meglévő infrastruktúrát, a helyi energiaellátás lehetőségeit, valamint a közlekedési igényeket is. Az új rendszerek bevezetése során mindenképpen szükséges az érintett közösségek és hatóságok bevonása is, hiszen a lakossági támogatás kulcsfontosságú az elfogadás szempontjából. S, bár az IMC trolibuszok számos előnyt kínálnak, az új technológia bevezetése nem mentes a kihívásoktól. A pénzügyi korlátok, a megfelelő infrastruktúra kiépítése, valamint a személyzet képzése mind olyan területek, amelyeket gondosan meg kell tervezni. Ugyanakkor a hosszú távú előnyök – mint az alacsonyabb üzemeltetési költségek, a kisebb környezeti terhelés és a jobb közlekedési szolgáltatások – képesek ellensúlyozni ezeket a hátrányokat.
Az UITP szakértői szerint tehát a meglévő trolibuszhálózatok korszerűsítése, valamint az új IMC megoldás bevezetése jelentős előnyökkel járhat mind gazdasági, mind pedig környezeti szempontból, s városoknak mindenképpen érdemes megfontolniuk ezen technológia alkalmazását, különösen akkor, ha már meglévő elektromos infrastruktúrával rendelkeznek. A szervezet emellett azt is javasolja, hogy a városok indítsanak pilot projekteket az IMC technológia gyakorlati előnyeinek, és hátrányainak tesztelésére. Csak az ilyen kísérleti programok útján lehet valós körülmények között felmérni a rendszer működését, az utasok elégedettségét és a kapcsolódó üzemeltetési költségeket. A városok ezen projektek tapasztalatai alapján tudnak csak megalapozott döntéseket hozni arról, hogy milyen mértékben és hogyan érdemes az IMC trolibuszokat integrálni a közösségi közlekedési hálózatukba.
Forrás: UITP
További hasonló tartalom 
